|
 |
|
|
|
| Gyermekgyógyászat |
|
|
|
|
|
| Leggyakoribb kérdések az Infatrini tápszerrel kapcsolatban |
|
1. OZMOLALITÁS
Kérdés:
Befolyásolhatja-e az Infatrini ozmolalitása a csecsemők toleranciáját?
Válasz:
Egy tápszer toleranciája összefügghet a termék ozmolalitásával. Az Infatrini ozmolalitása (345mOsm/kg H20) kisebb, mint a dúsított vagy koncentrált tápszereké (koncentrált tápszer 487mOsm/kg H20, Data on File – Research 2007]; dúsított tápszer 378–452mOsm/kg H20 [Clarke et al 2007 and Evans et al 2006 rendre]) bizonyos dúsítók esetében az ozmolalitás elérheti az 592mOsm/kg H20 értéket (Sutphen et al 1989). A kisebb ozmolalitás javítja a toleranciát főként felszívódási zavaros csecsemőkben és gyermekekben. Az irányelvek* szerint, felszívódási zavaros csecsemők és gyermekek esetén a tápszer megfelelő ozmolitása <400mOsm/kg H20, ez Infatrini esetében 345. Az American Academy of Paediatrics ajánlása szerint a csecsemő tápszer koncentrációja <450mOsmol/kg H20 legyen (Royal College of Physicians and Child Health, 2004).
* Great Ormond Street Hospital for Sick Children NHS Trust (2000), Nutritional requirements for children in health and disease. 3rd Edition.
A birminghami gyermekkórház (BCH) egy tanulmánya szerint az Infatrinit jól tolerálják a nem gyarapodó vagy súlygyarapodási zavarral küzdő, 2-8 kg-os csecsemők (2-3 hetes korban) (Clarke et al 2007).
Kérdés:
Hogyan lehet az Infatrini alacsony ozmolitását elérni?
Válasz:
Az Infatrini szénhidrát forrása 50% laktóz és 50% maltodextrin. Számos egyéb termékkel ellentétben, melyek szénhidrát forrása 100 % laktóz. Az Infatrini összetétele ezt az arányt tekintve sokkal jobban hasonlít az anyatejhez, ezzel elősegíti a kálcium abszorpciót az egészséges csont számára.
2. FEHÉRJE TARTALOM
Kérdés:
Túl magas-e az Infatrini fehérjetartalma?
Válasz:
Az Infatrini a csecsemők gyarapodásának visszanyeréséhez szükséges optimális mennyiségű fehérjét tartalmazza, azaz 2,6 g fehérje/100 ml, ami 10,4% fehérje energiának felel meg (PE%). Ez összhangban van a Dewey és munkatársai által 1996-ban javasolt azon fehérjeigénnyel, mely szerint a gyarapodás behozásához körülbelül 10-14% fehérjéből származó energia szükséges.
Az Infatrini fehérjetartalma ugyanakkor a magasabb fehérje- és energiaigényű beteg gyermekekre vonatkozó irányelveknek is megfelel, ami 3-4,5g/kg/nap Ezt az irányelvet a Great Ormond Street Hospital (GOSH*) dietetikusai állították fel Londonban. Koletzko és Uauy továbbá szintén hasonló fehérjeszintet javasolnak a súlygyarapodással kapcsolatos tanulmányukban (Uauy és Koletzko 1993 – Németország).
Jackson 1990-ben azt feltételezte, hogy a gyarapodás során keletkező szövetek a szövetvesztési mintából határozhatók meg. Ez a minta annál kevésbé kiegyensúlyozott, minél nagyobb a súlyvesztés. Hivatkoznak Waterloo és munkatársai 1961-es munkájára, melyben a kalóriabevitelen alapuló proteinigény követelményeit először határozták meg. Feltételezhetően a súlygyarapodás sebessége elsősorban kalóriafüggő, a kiegyensúlyozott szövetregeneráció érdekében azonban pontosan meg kell adni a fehérje/kg mennyiséget és a mikronyomelemeket, ez általában 3-4g/kg/nap mennyiséget jelent minden 150 kcal/kg/nap-ra. Ez 8,8-10,7 PE% értéknek felel meg [2-2,6g fehérje per 100kcal/kg/nap]. Ezt Doherty és munkatársai támasztották alá 1989-ben, eredményeik szerint 10,6PE% jobb növekedést és kisebb szövetgyarapodást mutatott, mint a 8,8PE%.
* Great Ormond Street Hospital for Sick Children NHS Trust (2000) nutritional requirements for children in health and disease. 3rd Edition.
Kérdés:
Miért 2,6 g/100 ml az Infatrini beállított fehérjetartalma?
Válasz:
Az Infatrinit fejlesztéskor úgy formulázták, hogy a súlygyarapodási zavarral küzdő csecsemők magasabb proteinigényét kielégítse. Az Infatrini jobban megfelel a súlygyarapodás helyreállításához szükséges magasabb fehérjeigénynek, ahogyan azt Dewey és munkatársai (1996), Doherty és munkatársai (1989), Waterloo és munkatársai (1961) és Jackson (1990) is kijelentették. Számos csecsemőnél probléma az elegendő mennyiségű tápszer bevitele és az Infatrini alkalmazásával egyszerűbben ki lehet elégíteni ezen csecsemők fehérje-, energia- és mikronyomelem-igényét kisebb adagokkal. A GOSH 2000, Uauy és Koletzko (1993), illetve Waterloo és munkatársai (1961) által felállított irányelv szerint a magas fehérjeigényű csecsemők igénye napi 3-4,5 g/kg, ami sokkal könnyebben elérhető Infatrinivel mint a dúsított vagy koncentrált formulákkal.
Kérdés:
Én a betegeimnél a 9 % fehérjéből származó energia elvét követem, ez helyes?
Válasz:
Egyes szakemberek a Clinical Paediatric Dietetics Manual by Shaw and Lawson (2nd Ed, 2001) irányelvet tekintik iránymutatónak, mely szerint a gyorsabb gyarapodáshoz, illetve a gyarapodás helyreállításához körülbelül 9PE% szükséges. Waterloo számításait alapul véve (1961) ez nem helytelen. A fent említett tanulmányokat tekintve azonban Doherty és munkatársai (1989), illetve Premji és munkatársai (2006) néhány nemrégiben kapott adata azt támasztja alá, hogy magasabb PE% alkalmazása jobb súlygyarapodást eredményez. Dewey és munkatársai (1996) szerint 10-14 % fehérjéből származó energia az az arány, amellyel valóságosabb súlygyarapodás érhető el. Ennek az aránynak felel meg az Infatrini 10,4PE%-a is. Fontos megjegyezni, hogy a dúsított formulák lecsökkentik a PE% értékét akár 6%-ra, ezért a súlygyarapodás helyreállításában kontraindikáltak. A csecsemő tápszer koncentrálásával ugyan magasabb PE% érhető el (kb. 9 % 1kcal/ml-re), ez azonban hátrányos az ozmolalitási szintet tekintve és a táplálást pontatlanná teszi (pl. egy 100 kcal/100 ml-re koncentrált tápszerrel >450mOsm/kg H2O ozmolalitás érhető el, ami fiatal csecsemők esetén ellenjavallt az ozmotikus hasmenés és a reflux kockázata miatt). Más kompetitor termékek, például SMA HE, csak 8,8PE% értékkel dolgoznak, ezért a súlygyarapodás megfelelő helyreigazítására vonatkozó általános ajánlások alatt vannak.
A birminghami gyermekkórház kutatásai szerint az Infatrini a nem gyarapodó csecsemők vérurea koncentrációját a normál tartományban tartja, összevetve a dúsított formulákkal, melyek 50 %-kal a normál érték alá csökkentik azt. Ez azt feltételezi, hogy a fehérjeszintézis magasabb az Infatrini csoportban. Ebben a tanulmányban az Infatrini kb. 3,7 g/kg/nap fehérjét biztosít (kb. 140 kcal/kg). Ez a kutatás tehát azt mutatja, hogy az Infatrini fehérjetartalma kielégíti a nem gyarapodó csecsemők igényeit, és nem tekinthető túl magasnak.
Az ajánlottnál nagyobb bevitelhez a nagyon magas fehérjeigényű (definíció szerint 3-4,5 g/kg/nap) csecsemőknek több mint 170 kcal/kg/nap Infatrini adagolása szükséges. A súlygyarapodási zavarral küzdő csecsemők átlagos kalóriabevitele kb. 120-150 kcal/kg/nap. (Forrás: Great Ormond Street Hospital for Sick Children NHS Trust (2000), Nutritional requirements for children in health and disease, 3rd Edition; illetve Waterloo és munkatársai, 1961.)
Az irányelvek szerint a vérureát csak akkor szükséges rutinszerűen ellenőrizni, ha a proteinbevitel meghaladja a napi 6 g/kg értéket. Egyes szakemberek azonban ezt csak akkor veszik fontolóra ha a proteinbevitel napi 4,5 g/kg fölötti, ezt az értéket pedig Infatrini alkalmazásakor csak ritkán lépik át.
Kérdés:
Nyugtalanít az Infatrini alkalmazása 2 kg-nál kisebb csecsemőknél a fehérjeszint miatt.
Válasz:
Az elsődleges szempont, hogy a csecsemő időre született vagy koraszülött. A koraszülött csecsemők általában Nutriprem 1 (Cow and Gate) készítményt kapnak, ami kifejezetten a koraszülöttek speciális táplálási igényei szerint lett kialakítva. A Nutriprem 1 és a Nutriprem 2 (Cow and Gate) összetétele némileg eltérő, az utóbbi kifejezetten azon koraszülöttek számára készült, akik már elérték az 1,8 kg-ot. A koraszülötteket Nutriprem 2-vel már haza lehet bocsátani a kórházból. A Nutriprem 2 és az Infatrini között jelentős különbségek vannak, hiszen két eltérő célcsoportra lettek kifejlesztve, ezért alkalmazásuk egyértelműen elkülöníthető:
- A Nutriprem 2 besorolását tekintve egy szokásos csecsemő tápszer és ilyen tekintetben megfelel a vonatkozó szabályozásoknak. Célcsoportja a 35. gestációs hét előtt születő koraszülöttek a születést követő 6 hónapos korig.
- Ezzel szemben az Infatrini a nem gyarapodó csecsemőkre lett kifejlesztve. A nem gyarapodó koraszülötteknél alkalmazható, ha már elérték a terminus végét. Ezekben az esetekben az Infatrini a legalkalmasabb tápszer a súlygyarapodás helyreállításához.
Kérdés:
Alkalmazható-e az Infatrini nagyon kicsi csecsemőknél?
Válasz:
Az Infatrini 0-8 kg-os csecsemőknél alkalmazható, tapasztalatok alapján jól tolerálható ebben a súlycsoportban. A BCH tanulmányban (Clarke és munkatársai, 2007) például 2-3 hetes koruktól vizsgáltak 2-8 kg-os csecsemőket. Megjegyzendő, hogy az időre született csecsemők túlnyomó többsége 1,8 kg fölötti.
3. LAKTÓZ
Kérdés:
Miért tartalmaz az Infatrini laktózt, ha a legtöbb szondás tápszer laktózmentes?
Válasz:
Az anyatejben található legfontosabb energiaforrás a laktóz. Fontos szerepe van a fejlődésben levő csecsemők bélrendszerének egészségében és más potenciális funkciókban. A laktózmentes tápszereket a laktóz intoleranciában szenvedő betegek számára fejlesztették ki. Mivel a laktóz nem létfontosságú energiaforma, a tápszerekből történő eltávolítása a laktóz intoleranciában szenvedők érdekében megalapozott volt. A csecsemőknél azonban a laktóz igen nagy jelentőséggel bír, nem csak energiaforrás, hanem a fejlődésben levő belek szempontjából is igen hasznos (további információ a belek egészségéről a prebiotikus részben található) A laktóz intoleranciának két fajtája van: primer laktóz intolerancia és szekunder laktóz intolerancia. Csecsemőkorban azonban ritkán fordul elő, főként a primer változata, ami általában gyermekkorban jelentkezik. A másodlagos laktóz intoleranciát a laktáz enzimek elsődleges előfordulását jelentő bélbolyhot érintő gyomor-bélrendszeri zavarok válthatják ki. A laktáz enzimek teljes eltávolítása nem gyakori, tehát a laktóz teljes kikerülése nem ajánlott (további információ ezzel kapcsolatban a vonatkozó dokumentumokban található). A laktóz továbbá számos, csecsemők számára fontos funkcióval bír, például kálcium abszorpció, savasság elősegítése a vastagbélben, pH csökkentés, mellyel elősegíti az egészséges baktériumfajok növekedését és visszaszorítja a patogének szaporodását. A humán anyatej fő energiaforrása a laktóz, ami a csecsemő energiaigényének körülbelül 1/3-át fedezi (Lawson M 2007).
4. POTENCIÁLIS VESEOLDHATÓ TERHELÉS
Kérdés:
Az Infatrini potenciális veseoldható terhelése (pRSL) az ajánlott tartományban van?
Válasz:
Igen, az Infatrini pRSL értéke a csecsemőkre vonatkozó ajánlott tartományon belül van, mely szerint a csecsemőtápszerek 20-26mOsm/100 kcal ozmolitása kielégítően biztonságos. Ily módon kifejezve, az Infatrini pRSL értéke 20,9mOsm/100kcal, tehát az irányelv szerinti tartományban van (Fomon és Ziegler 1999).
A vevő ilyen irányú kérdései esetén próbálja kideríteni milyen, kifejezetten veseoldható terheléssel kapcsolatos aggodalmai vannak. További megnyugtatással szolgálhat a Birmingham tanulmány, melyben egyetlen gyermeknél sem tapasztaltak rendellenes véreredményeket, és azt a következtetést vonták le, hogy a termék biztonságos és jól tolerálható. Clarke és munkatársai (2007) szerint a dúsított tápszer pRSL értéke nagyobb, ami szintén alátámasztja azok nem megfelelőségét fiatal csecsemőknél.
5. HOSSZÚ LÁNCÚ POLITELÍTETLEN ZSÍRSAVAK (LCP-K)
Kérdés:
Miért van az Infatrini tápszerben LCP?
Válasz:
Jelen tudományos álláspont szerint ajánlott a speciális tápszerekhez, például Infatrini LCP-ket (arachidonsav - AA és dokozahexaensav - DHA) adni. Ajánlott minden csecsemőtápszerhez LCP-t adni, az alábbi irányelveknek megfelelően az Infatrini is tartalmaz AA-t és DHA-t. A félretáplált tápszeres csecsemőknél továbbá nagy az LCP hiány kockázata, ezért esetükben előnyös a külső LCP forrás.
LC-PUFA (nemzetközi irányelvek) – Koletzko és munkatársai 2001
Kérdés:
Mik a specifikus LCP források?
Válasz:
Halolaj és egysejtűek olaja
Kérdés:
Az LCP szint megfelel az irányelveknek?
Válasz: Igen, az Infatrini LCP szintje megfelel a Munich Consensus Guidelines irányelveknek (lásd korábban), ezek az irányelvek a „nemzetközi irányelvek”.
6. ÁLTALÁNOS
Kérdés:
Előfordulhat-e, hogy az Infatrini energiatartalma egyes csecsemőknél túl magas, és fokozott szén-dioxid termelést vagy fokozott respirációs terhelést vált ki?
Válasz:
A szívbeteg csecsemőknél gyakori a magas/nagyon magas energia- és proteinszükséglet, és az ő esetükben a folyadékbevitel korlátozása is előfordulhat. Az Infatrinit ilyen csecsemőcsoporton is vizsgálták, és jó toleranciát tapasztaltak (Hopkins tanulmány – adatok). A Birmingham tanulmányban (Clarke és munkatársai, 2007), melyben az Infatrinit egy dúsított tápszerrel vetették össze, légzési rendellenességben szenvedő, szívbeteg, súlygyarapodási zavarral küzdő és onkológiai betegeket is vizsgáltak. Az Infatrini toleranciája ebben a tanulmányban is jónak bizonyult.
A légzésre hatással van a tápszer szénhidráttartalma és az Infatrini valójában sokkal alacsonyabb szénhidráttartalommal rendelkezik mint a legtöbb alternatívája, pl. dúsított tápszerek (kivéve a zsír maga), koncentrált tápszerek (pRSL-t is befolyásolják) és SMA HE (kompetitor termék).
Kérdés:
Megfelelő-e az Infatrini a hala, kóser, vegetáriánus és vega étrendű betegeknek?
Válasz:
Az Infatrini nem tartalmaz nem vegetáriánus összetevőket, de nem feltétlenül alkalmas minden vegetáriánus számára bizonyos összetevők gyártása és a halolajból származó LCP tartalma miatt. A halal és kóser étrendnek való megfelelőség tekintetében az Infatrini nem tartalmaz „tiltott” összetevőket, ám a gyártási folyamata nem rendelkezik hivatalos halal/kóser minősítéssel. Az Infatrini vegák számára nem megfelelő mivel tejet és egyéb nem-vega összetevőket tartalmaz.
Kérdés:
Az Infatrini csak súlyosan beteg csecsemőknél megfelelő?
Válasz:
Egyes súlygyarapodási zavarral küzdő, fokozott energiaigényű csecsemők is lehetnek „egészségesek” (azaz nem betegség váltotta ki a gyarapodási rendellenességet). Az Infatrini nem gyarapodó vagy súlygyarapodási zavarral küzdő betegek számára lett kifejlesztve, tekintet nélkül annak okára, speciálisan a súlygyarapodás helyrehozatalának követelményeit elégíti ki.
A csecsemők napi fehérjeigénye állapotuktól függően 3-4,5 g/kg/nap (9-14PE%) a súlygyarapodás helyreállításához (GOSH 2000; Dewey és munkatársai 1996; Doherty és munkatársai 1989; Jackson 1990; Waterloo és munkatársai 1961; Premji és munkatársai 2006). Meg kell azonban jegyezni, hogy a magasabb PE% értékkel jobb súlygyarapodás érhető el (Jackson 1990; Doherty és munkatársai 1989; Premji és munkatársai 2006; Clarke és munkatársai 2007). Az Infatrini az egyetlen termék a piacon ami 10 % fölötti PE% értékkel bír, ezért megfelel a beteg csecsemők magas fehérjeigényének. Clarke és munkatársainak (2007) vizsgálati csoportjában inorganikus eredetű növekedési zavarral küzdő csecsemők is szerepeltek (nem betegségeredetű), és tapasztalatuk szerint az alkalmazás biztonságosnak és jól tolerálhatónak bizonyult, egyes csecsemőknél alacsonyabb PE%-kal jobb növekedést eredményezett mint a kontrol dúsított tápszer.
Kérdés:
Mi a legmeggyőzőbb érv a mellett, hogy a jelenlegi készítményt Infatrinire cseréljem?
Válasz:
- Az Infatrini 100 ml-re több energiát és fehérjét tartalmaz mint bármely alternatívája, és nem problémás az ozmolalitása (lásd korábban).
- Ez az egyetlen rendelkezésre álló 100 kcal/100 ml magas fehérjetartalmú tápszer, ami megfelel a csecsemők fehérje-, energia- és mikronyomelem-szükségletének (GOSH 2000; Uauy és Koletzko 1993).
- Az Infatrini teljes tápértékű, 40 %-kal több mikronyomelemet tartalmaz 100 ml-enként mint a dúsított tápszer, tehát kisebb mennyiség is elegendő a csecsemő mikronyomelem-igényének teljesítéséhez.
- Ezen követelményeket kisebb mennyiségben is kielégíti, ezért alkalmasabb korlátozott folyadékbevitelű vagy nagyobb mennyiségű tápszert nehezen toleráló csecsemőknél.
- Az Infatrini ozmolalitása kisebb mint a koncentrált vagy dúsított tápszereké, ez befolyásolhatja a toleranciát (345 versus 487 és 378-452mOsm/kg H2O rendre)
- Az Infatrini az egyetlen azonnal használható tápszer 10PE% fölötti értékkel, speciálisan a súlygyarapodás helyreállítására kifejlesztve.
- Alkalmazása biztonságosabb és kényelmesebb mint a használatra kész és az üveges készítményeké, keverni nem szükséges. A tápszerkeverés hibaforrás (Clarke és munkatársai, 2007) és szennyeződés kockázatát hordja magában, ez fokozhatja a fertőzések kialakulását, a morbiditást és a mortalitást az érzékeny csoportokban (Mathus-Vliegen és munkatársai, 2006).
- Az Infatrini pRSL értéke az ajánlott iránytartományon belüli (20,9mOsm/100kcal). A tápszer dúsítása növeli a pRSL-t, ami fiatal csecsemők esetén ellenjavallt.
- Az Infatrini a súlygyarapodási zavarral küzdő csecsemők túlnyomó többségének igényeit kielégíti. Az Infatrini lehetőséget ad az igények kisebb mennyiség alkalmazásával történő kielégítésére, számos nem gyarapodó csecsemőnek nehézségei vannak az elegendő folyadékmennyiség bevitelével.
Kérdés:
Ha extra folyadékbevitelre van szükség, túlterhelhetem-e a beteget Infatrini alkalmazásával?
Válasz:
Extra folyadékszükséglet esetén szájon át adható bolusként vagy szondával. Az Infatrini kisebb mennyiségben elégíti ki a követelményeket, de valójában ez előny, hiszen a csökkent folyadékmennyiség megszabadítja a csecsemőt (és a szülőt) a még több tápszer bevitele által okozott feszültségtől. Ez azért fontos, mert számos nem gyarapodó csecsemőnek problémái vannak a nagy mennyiségű folyadékbevitellel. Kiemelt jelentőségű, hogy a tápszer bevitel célja a növekedés elősegítése; további folyadék bevitele szükség esetén lehetséges.
7. TÁPANYAGTARTALOM
Kérdés:
Az Infatrini kórházi alkalmazása csak 1 éves korig lehetséges, ez helyes?
Válasz:
Az Infatrini 1 évesnél fiatalabb vagy 8 kg alatti csecsemők számára megfelelő mint kizárólagos táplálékforrás. 1 éves kor fölött az Infatrini akkor használható, ha a gyermek súlya 8 kg alatti vagy nem kizárólagos táplálékként hanem étrend-kiegészítőként alkalmazzák. Alternatívájaként a Nutrini alkalmazható 1-6 éves korban, ha a gyermek táplálása kizárólag enterális szondával történik.
8. NUKLEOTIDOK
Kérdés:
Miért tartalmaz nukleotidokat?
Válasz:
A nukleotidokkal történő étrend-kiegészítés fontos lehet olyan betegeknél, akik táplálékbevitele alacsony és/vagy igényei fokozottak, pl. betegség miatt vagy gyors növekedés miatt. A nukleotidok étrenden keresztül történő bevitele tehát optimalizálja a szövetfunkciókat.
Kérdés:
Miért 2,8 mg/100 ml az Infatrini beállított nukleotidszintje?
Válasz:
A Nutricia (Cow & Gate és Milupa) mind az öt megengedhető nukleotidot hozzáadja babatejeihez az anyatejjel összevethető mennyiségben (2,3-2,8 mg/100 ml).
9. MEGFELELŐSÉG A NUTRIPREM 2-HÖZ KÉPEST
Kérdés:
Mi a különbség az Infatrini és a Nutriprem 2 között?
Válasz:
A Nutriprem 2 és az Infatrini készítmények összetétele között jelentős különbségek vannak, hiszen két eltérő célcsoportra készültek, alkalmazásuk egyértelműen elkülönül. A Nutriprem 2 besorolását tekintve egy szokásos csecsemő tápszer és ilyen tekintetben megfelel a vonatkozó szabályozásoknak. Célcsoportja a 35. gestációs hét előtt születő koraszülöttek a születést követő 6 hónapos korig.
A koraszülöttek általában tápszert, például Nutriprem 1, kapnak, aminek az összetétele kissé eltér a Nutriprem 2-től, a kórházból való hazatéréskor (általában legalább 1,8 kg elérésekor) a Nutriprem 2-t ajánlják.
A Nutriprem 2-t speciálisan az egészséges koraszülöttek igényei szerint fejlesztették ki a kórházból történő hazatérés előtt és utáni alkalmazásra. A koraszülöttek igényei az időre született csecsemőkkel szemben eltérőek, mivel az utolsó trimeszterben alakul ki a csecsemő szervezetének bizonyos nyomelem-tartalma. Ezért a Nutriprem 2 tápanyagtartalma csak 75 kcal/100 ml, ami kisebb fehérjetartalmat (per 100 ml) és hasonló PE% értéket mutat mint az Infatrini. A Nutriprem 2 kálcium-, foszfo-, vas-, A vitamin, niacin-, pantotén sav és folsavtartalma magasabb mint az Infatrini esetében, hogy megfeleljen a koraszülöttek igényeinek. Ezzel szemben az Infatrini az időre született, de növekedési zavarral küzdő csecsemők számára lett kifejlesztve (lásd az összehasonlító táblázatot, mely kiemeli a legfontosabb különbségeket).
Hivatkozások:
Clarke SE, McDonald A, Booth IW (1998). Proceedings of the Royal College of Paediatrics and Child Health. The Children’s Hospital, Birmingham.
Dewey KG et al. Eur J Clin Nutr 1996; 50(S1): S119–150.
Fomon SJ and Ziegler EE. J Pediatrics 1999; 34: 11–14.
Forsyth JS et al. Arch Dis Child 1999; 81: 253–256.
Great Ormond Street Hospital for Sick Children NHS Trust (2000). Nutritional requirements for children in health and disease. 3rd Edition.
Shaw V and Lawson M. Clinical Paediatric Dietetics, 2nd Edition 2001. London: Blackwell Science.
Jackson AA. Proc Nutr Soc 1990; 49: 507–516.
Waterloo JC. J Trop Pediatr 1961; 7: 16–22.
Premji S, Fenton T and Sauve R. JPEN 2006; 30: 507–514.
Uauy R and Koletzko B. In: Koletzko (Hrsg.) Ernährung chronisch kranker Kinder und Jugendlicher. Springer-Verlag 1993.
Lawson M. Paediatr Nurs 2007; 19: 39–46.
Doherty T et al. Proc Nutr Soc 1989; 48: 55A.
SutphenJL and Dillard VL. Gastroenterol 1989; 97: 601–604.
Evans S et al. J Hum Nutr Dietet 2006; 19: 191–197.
Mathus-Vliegen EMH et al. JPEN 2006; 30: 519–525.
Koletzko B et al. Acta Paediatr 2001; 90(4): 460–464. Munich Consensus Statement overview.
Royal College of Paediatrics and Child Health (2004). Special Foods for Children. London: RCPCH Publications Limited.
Hopkins D. High energy feed trial. Data on file.
|
|
|
|
|
| Frissítve: (2010.05.09.) |
|
|
|
|
|
